Az egyetem és egy szorongó ember

Már régóta szerettem volna ezt a bejegyzést megírni. Most, hogy megbuktam az államvizsgámon, el is érkezett az ideje annak, hogy megfogalmazzam mindazt, ami bennem lappang évek óta. Nem, nem a koronavírus, ez valami olyasfajta utálat, amit 7 év egyetem tud kihozni az emberből, méghozzá a magolás iránti nulla lelkesedésem.

Láttam, hogy mindenki befejezte, hogy mindenkinek véget ért, de nekem még mindig volt egy UV-m vagy egy vizsgaidőszakom, vagy egy beadandóm. Azt éreztem, hogy nem bírok többet, hogy egyszerűen, ha ez az ára annak, hogy én diplomás valakicsoda legyek, akkor nem akarom.

Aztán néha elhittem, hogy akarom, hogy nekem ez jó lesz, másokkal is elhitettem, ha kételkedtek magukban, hogy majd lesz valahogyan, csinálják, de azt hiszem, elfogytam.

Most hét év került mérlegre és az utolsó akadálynál azt mondták, hogy nem. Ez ide nem elég, ez kevés... kevés évszámot, történeti részt mondtam és akkor elsírtam magam. Hét évig küzdöttem valamiért, ami egy másodperc alatt ismét fél évre datálódott. És miért? Buta vagyok? Önbizalomhiányos? Mi a baj velem? Nekem miért nem lehet? Nekik miért? Mi történik? Én is leadtam a szakdolgozatot, megvédtem, végigcsináltam a terepgyakorlatokat, hospitáltam, megírtam a portfóliókat. Én miben különbözök a többiektől? Én miért nem tudom eladni magam? Nekem miért nem lehet egyszer az életben valamit könnyen elérni? Én miért nem lehetek szerencsés? Miért nem húztam könnyű tételeket?

Ezer kérdés és itt vagyok diploma, párkapcsolat és lassan lakhely nélkül. Annyira fontos lett volna ez nekem, hogy végre azt érezhessem, hogy én is érek annyit, mint a többiek, de nyilvánosan negatívan diszkrimináltak, hiszen a csoportomból SZINTE mindenkinek sikerült, csak nekem nem.

Nagyon nagy fájdalmat érzek és csalódottságot. ÉS HA te ott a túloldalon, megbuktál az államvizsgádon, akkor nem vagy buta, nem vagy értéktelen és ne legyél depressziós..... az egyetem csinálja ezt veled, hogyha nem ugrassz meg egy szintet, akkor te már nem vagy olyan! De, olyan vagy! Csak egyszerűen abban a pillanatban, ezt nem tudtad megtenni. Az aktuális ismereteid nem feleltek meg a követelményeknek. Nem te vagy rossz, ez a rendszer az, ami kiéget.

És hogy szégyellem-e, hogy megbuktam? NEM. Hét évig küzdöttem azért, hogy idáig eljussak!!!!!!!!!!!!!