Panka

Ülepszik a lelked és a ráragadt hordalék egy ponton nem fáj tovább. Beleköltözöl az emlékeidbe, megtelepszel egy padon és nyugalommal nézed a múltad, hogy lépked előtted. Felnevelted, a részeddé vált és ebben a pillanatban el is hagytad, megszabadultál a fájdalomtól. Be kell fogadnod az ingereket, szükséged van a jóra, mosolyra, mások puha érintésére, a melegre, amit gyújtanak benned, ami megbújik a szembogarak mögött, ami ott lapul minden egyes félmosolyban. Meg kell tanulnod újra szeretni magadat másokért.

Sokak és sokféleképpen foglalkoztak már az idő kérdésével. Megállapították róla, hogy múlik, hihetetlen gyorsasággal telik és olykor megdermed, de az bizonyos, hogy folyamatosan az idő fogságában vagyunk és sokszor gondoljuk azt, hogy valahogy még sincs mindenre idő és kicsúszik a lábunk alól a talaj vagy a talaj alól a láb. Nyugtalanság, nyomasztó érzések, határidők, vizsgák, munkaköri feladatok, amik a hétköznapi embert megtalálják időről-időre. Nem kopogtatnak és nem kérnek bebocsátást.. csak jönnek a maguk kellemetlenségével és szokatlan módon bebútoroznak nálunk. És ha már bebútoroznak, lakberendeznek is. Engem, téged, őt teljesen átrendeznek, átrendezik a világot. Megtöltenek zajjal, szürkeséggel, robottal. A kérdés, hogy visszatalálunk-e a magunk belső csendjéhez. Felismerjük-e a saját hangunkat a bábeli zűrzavarban? Ebben az ügyes lakberendezésben? Van, aki segít? Hát persze, sosem vagyunk egyedül. Immánuel = Velünk az Isten.