Panka

Amikor a diák esetleg megnyugodna, hogy előreláthatólag a közeljövőben már nincsen vizsga, nincsenek érettségik, nincsen hajtás,  eljön az a pillanat, hogy ki kell választani a szakdolgozati témáját. A nagy mű nem volt elég, amit anno érettségiként produkált az asztalra. Most más nagy műveket  kell létrehoznia, mert a vizsgának is van egy vizsgája, a bevezetésnek pedig egy bevezetése. Így történhet meg az, hogy Budapest kisebb méretű utcáin gyalogolva  a saját lábadon hordod ki szívinfarktusaidat, melyeknek könnyed becézése lehet az a finom, pár betűből álló szó, hogy szakdolgozat. De igen, rájössz az embernek minden életszakaszában van egy ilyen krízise, csak át kell esni a bemelegítő körökön. Végülis kétévente úgyis rád hozzák a frászt, hogy ki fogsz bukni az egyetemről, nem fogod tudni megcsinálni. Ja meg, amúgyis minden egyes vizsgaalkalom egy kisebb halál lelkileg - ugyanis te nem lehetsz az a személy, aki nem végez időben, akinek nem sikerül, aki ott hagyja, mert nem bírj

Van-e olyan, hogy értelmetlen szenvedés? Szerintem igen, de akik a minden okkal történik (körülötted) elvet követik, azok szerint talán az értelmetlen szenvedésnek is van értelme? Mit értek (én) értelmetlen szenvedés alatt? Azt, amikor nagyon rossz dolgokon mész keresztül, de ennek a lejtőnek, huzamosabb hangulati állapotnak nincsen egy konkrét célja, ugyanis nem tudsz tanulni belőle, vagy ha tanulsz belőle, akkor olyan konzekvenciát vonsz le, ami úgysem tudja megváltoztatni a múltadat, vagy az életedet. Vegyünk egy példát: valaki autóbalesetben lebénul, mert a másik gépjármű vezetője ittas állapotban ült a volánhoz. Ebből mit tanulhat? Abban az időpontban nem lett volna szabad összetalálkoznia, azzal a másik kocsival? Vagy hogy a fiatalok nagyon szeretnek inni és alkoholtól fűtve beülni egy olyan kocsiba, amit apucika vett nekik drága pénzen?  Mások cselekedeteit nem irányíthatjuk, és sokszor úgy érzem, hogy a saját magunk cselekedetei felett sem tudunk úrrá lenni. Néha elves