Gondolkodó dodó - hálásnak érzi magát :)
Tulajdonképpen nem akartam megírni ezt a bejegyzést, de a sors furcsa iróniája, hogy valahogy mégis visszatévedtem ide (úgyhogy kedves olvasóim szenvedjetek :)))))) ): Egyrészt már nagyon régen értekeztem magamról, a lelkemről, a mostani állapotomról és ismét szomorúan konstatálhatom, eltelt egy év. Öregebb lettem és a fogaim száma...... ők még rendben:) A magam alkotta káoszomban azért megtaláltam a boldogságomat ezt örömmel közlöm veletek. Egy hihetetlen negatív, gondokkal teli, küzdelmes időszakot tudok a hátam mögött és eljutottam arra a szintre, hogy elengedjem azokat az árnyékokat, amik eddig kísérgettek utamon. Most talán egyedül sétálom be a nagyvilágot, de felemelő érzés. :) Kicsit úgy érzem magam, mint egy szivacs, hirtelen megteltem rengeteg mindennel és nyitottá váltam, be tudom fogadni az ingereket. A mosolyok gyűjtője lettem, titkos tekintetek elkapója, a félregyűrt nyakkendők felkutatója, esőcseppek összegyűjtője... egyszerre hullámzom és csendesedek le, mint a Duna