"Éltem és ebbe más is belehalt már"
Létezik olyan a világon, aki esetleg nincsen tisztában azzal, hogy ki írta ezt a sort? Nem hiszem, ha pedig igen ( azaz mégis megcáfolnánk az állításomat) akkor örömmel hozom a tudomására, hogy biz ezt még annak idején József Attila vetette ama ominózus pergamenre. Nem véletlen, hogy pont ilyen negatív felütéssel kezdem meg ezt a mai megnyilatkozásomat, jellemző az egész nyaramra, illetve életfelfogásomra ez az összetett mondat. Úgy hiszem, igazán csordultig megtelt a poharam az utóbbi időben. Rengeteg negatív kritika ért, illetve olyan dolgokat csináltam, amiket rám erőltettek (tehát feleannyi lelkesedéssel). Gondolok itt jogosítványszerzésre és az autóvezetéssel kapcsolatos élményeimre, amiket még ilyen idősen nem biztos, hogy meg akartam tapasztalni. Minden egyes alkalommal, mikor vezetni kellett menni, tudtam, hogy én ezt nem akarom.. az oktatómmal pedig egyáltalán nem lett túl jó a viszonyunk. Ez azért is alakulhatott így, mert én eleve nem bírom azokat az embereket, akik már az