Maradhatsz egyedül is?
A kérdés adott. Mennyire maradhat egyedül az ember? Mostanában nagyon foglalkoztat ez a gondolat, és úgy éreztem a blogomban is szót kell ejtenem erről. Először is, mikor érzi magát egyedül valaki? Akkor, amikor magára marad a terheivel? Vagy ha szeretne valamit és segíteni kellene neki valamiben és olyankor már nincsen ott senki? Miért vágyik arra, hogy más társaságában végezze feladatait? Egyáltalán mi a rossz az egyedüliségben? Hogy nem tudok mesélni valakinek a fájdalmaimról? Miért érzem szükségességét annak, hogy megosszam őket? Kell a megerősítés, hogy helyesen látom azt, amit látok? Ennyire bizonytalan lennék önmagamban? Az ember társas lény ezt a Bibliában is olvashatjuk:"Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt" Mindenki a másik felét keresi. Ez baj lenne? Nem hiszem. De ahhoz, hogy megtaláljuk a másik felünket, tudnunk kell egyedül is maradni, mert olyankor láthatunk teljesen magunkba, a lelkünk legmélyére. Ha elfogadom önma