Panka

"Újra átrohan a szíveden Mint előkelő idegen És vár Visszajár, ha megtalál Füledbe dúdol egy régi dalt Ez az az álom, ami ébren tart"

Az elmúlt napok, illetve saját belátásom szerint is kijelenthetem nagy sóhajok közepette: Olyan furcsa minden. A szokásostól eltérő módon alakul az életem további irányvonala. És ez rémisztő. Tele vagyok félelemmel, szkeptikus érzésekkel, nem tudom felmérni az erőmet, időmet szükséges készleteimet. Bizonytalan vagyok. A saját céljaim megvalósításában, elérhetőségében is kételkedem. Képes vagyok végrehajtani mindazt, amit szeretnék? És mi/ki lesz belőlem mindezek után? Mert az bizonyos, hogy most elhagyok mindent, ami régi, és következik valami teljesen új és belőlem is formál valaki teljesen másat. És,hogy akarom-e mindezt? Még nem tudom és ez, ami  pusztán félelmetes.