Töredék

Kabátgombok csöndje

Csak függtünk, 

mint kabátgombok a percen,

hogy ne menjen tovább

és elhittük a mesék mézízű

bor szavát.

Ha leesnénk? felvarrnak,

mint gombokat,

belevasalnak rozsdaszín tükörbe,

mint lehulló gondokat.

Csak ültünk némán,

a csönd ette szavunk,

éreztem, ahogy ereink falán

dübörög az élet,

mit egyszer talán magunk 

után hagyunk?

Nem tudom, 

mégis félek.