Panka

Emlékszem, néhány évvel ezelőtt határozottan nem érdekelt a pszichológia. Mindazok az emberek, akik pszichológusnak készültek, nagyon elgondolkodtattak. Olyan kérdések tolultak a fejembe: hogy most ezt komolyan tudomány?  Hogy is lehetne az emberek lelki életével, gondjaival, problémáival megküzdeni, úgy, ha erre nincs egy konkrét mechanizmus? Másrészt úgy véltem, hogy ez egy ilyen modern kori hivatástudat. Nem tudom hová menjek tanulni, de szeretnék az embereken segíteni, olvastam pár jó cikket a psziché vagy valamilyen pszichológiai témájú magazinban (Nők Lapja, hahaha)  és akkor na, legyen a pszichológia.  Talán annyira felkapott lett ez a szak az utóbbi időben, mint a kommunikáció és média. Lehet, hogy sokan élvezik is, hogy nem kell a saját nehézségeikkel megküzdeniük, 0-24-ben, hanem hallgathatják más problémáit, de valóban közel lehet kerülni valakihez úgy, hogyha te soha nem élted át azokat a nehézségeket, amikkel ő szembesül nap mint nap? És hol marad a hitelesség? Me