Panka

December 31. van, az idő toporog. Tudatosul benned, hogy egy új év küszöbénél állsz, megint. Sóhajtasz. Lehetőségek. Mik a lehetőségeid? Siránkozhatsz, azokon a dolgokon, amiken nem tudsz változtatni vagy összekaparhatod magad. Összeszedheted a maradék kis méltóságodat és újra felépítheted azt, aki régen voltál. Azt aki mosolyog és pozitívan áll mindenhez és nyit mások felé. Igazából van akaraterőm, saját gondolataim, és nem vagyok bűnronda sem. Rengetegen szeretnek és lesz olyan, aki úgy elfogad majd ahogy vagyok. Egy szakítás nem a világvége, nem szenvedhetek ennyire valaki miatt. NEM.

Elég volt.. össze fogom kaparni magam.

Valami itt belül elszakadt, sajog akár a nap, ha bogarát szemedbe ülteti. Néhanapján eszembe jutsz, alakod árnya, mintha arcomra ülne ki. Magamon visellek, mint ruhát az emberek, Àtmostál engem, Olyanná lettem, mint hullámzó tengerek, Sötétet kívánok s világosságodra ébredek hiányod emészt, belülről émelyeg...... MOST ------->  KIFEJEZŐ.

A boldog pillanataimat sikerült minden faszsággal orvosolni! Gratulálhatok magamnak! :) és mindenkinek.. kiegyensúlyozott évet zártunk.

Csak hagyjatok egyedül a gondolataimmal és előbb-utóbb mindent megoldok.. egymagam. szar versek 2 néha elszunnyadsz bennem, levegőtlen órák eredményeként, rendre parancsollak. csend van. egyensúlyozni próbálok a lét peremén, s kihányok magamból mindent, ami itt ragadt.. te meg rendre felszaladsz, mint harisnyán a szál, szívem meg kivérzik, mások is érzik, szalutál.

Hová jutottam? Hová vágyok vissza? A bejegyzésem két legfontosabb kérdése. A miértet pedig még kutatom. Egy kapcsolat vége azt jelenti, hogy az egyik félnek elege lett a másikból és szakítani akar azzal az állapottal, amiben eddig volt .Megunta, nem jó neki, kényelmetlenül érzi magát ezért feladja, mindazt, ami jó volt, hogy boldogabb, kiegyensúlyozottabb, önállóbb lehessen. Na és mi van a másik féllel? Aki rózsaszín fellegekben jár, baromi szerencsésnek érzi magát, hogy van az a srác, akinek foghatja a kezét, akivel töltheti az idejét, aki már egy ideje csak unottan elnéz felette.. rámondja a szeretleket igét az övéire.. de nem jelöli meg, hogy kit és tudja azt is, hogy miért nem de ezekre a kérdésekre magyarázatot nem ad. Hiteget. (Baromi szerencsés lenne?!)  Ez probléma innentől kezdve? Igen eléggé, azt hiszem. Minden átértékelődik......elgondolkodunk magunkon és azt mondjuk, milyen jó volt. DE mindig ott van a volt és nincs lesz ez NAGYON FONTOS. És mi volt jó? Az, ami már nincs

magamba szívtalak letüdőztelek,  fuldoklom. üvöltenek a vérereim, már megint mi ez a kín, hiányod kiszól belőlem és visszainteget. veled indultam most meg csak nézem a kezed.

Vannak bizonyos helyzetek, amikor sem buta sem okos nem tudsz lenni, egyszerűen tehetetlen vagy. Érzed a hatásokat, szemtanúja vagy mindennek, de mindezek ellenére nem tehetsz semmit . Nem adhatsz mások szájába mondatokat, nem irányíthatod a cselekedeteiket és végképp nem mondhatod meg mit csináljanak. Tétlenül és elcsigázottan vársz. Kívülről szemléled az életed. Olykor kiszínezed olyan tévhitekkel, hogy szeretsz és téged is szeretnek.. és mikor egyedül maradsz rád szakad a pokol..a miértek és a fojtogató érzés: megaláztak. Megalázott az, akiért képes lettél volna mindenre. Egyedül maradtál.

Az elszakadt táskám, a rossz hangulatom, a hányingerem, a problémáim be kell látnom, orvosolhatóak, habár szeretem őket olyan színben feltüntetni, hogy innen már nincs kiút.. ennél nem lesz jobb, nekem lőttek. Ma írtam az első jelentős ZH-mat az egyetememen. Egy mérföldkő az életemben, fogalmazhatunk így is.  Féltem már jóval előtte, mi lesz, hogy lesz... meg tudom e csinálni vagy sem, de sikerült. Ahogy utaztam a metróval olyan elnyúlónak éreztem a perceket proszem előtt.. mintha visszapörgették volna az időt. Sajnáltam,hogy nem tanultam többet, hogy nem utazhatok tovább  és irigyeltem azokat az embereket, akik kedvtelésből a karácsonyi standokat nézegették. Borzasztóan éreztem magam. :( Most pedig olyan megkönnyebbülten... igazából rájöttem,hogy ki kellett ezt is vajúdni magamból. Szükségem volt rá.