Panka

Először is engedjétek meg, hogy tisztázzak valamit. Ez a bejegyzés azért születik, mert most van időm olvasni és a kezem közé akadt, Almási Kitti Bátran élni című könyve. Nem igazán szoktam ilyen pszichológiai témájú szösszeneteket lapozgatni, de mivel már egy ideje a saját életem félelmei gúzsba kötnek és nem nagyon találom a kiutat, úgy gondoltam, miért ne, tovább már úgysem tudok rontani a helyzeten. Az emberek nagy része egyébként is, (ez alól sajnos én sem vagyok kivétel) ahelyett, hogy masszív önismereti munkába kezdene valamilyen pszichodráma, illetve specifikus tematikájú csoportban, inkább elkezd ilyen dolgokat olvasgatni (hogy kinek mennyire válik előnyére, hátrányára, azt már döntse el saját maga.) Ez az írás több témát is érint. Szégyen, abúzus, testképzavar, táplálkozás, párkapcsolatok, emberi kapcsolatok, tehát a félelmeket elég széles körben taglalja. Az egész miniatűr szorongásoktól a valódi nagy problémákig megy el, mint például egy daganatos betegség vagy a ha

Na szóval, te, aki most ezt a bejegyzésemet olvasod, te.. Te hogy vagy? Veled mi történik? Mit csinálsz? és, ha tovább akarjuk ezt zongorázni és többesszám első személyben vizsgálni, akkor: Mi, mi hogy vagyunk? Mi történik velünk? Hova tart a világunk? Ezernyi kérdés, számos megválaszolatlan gondolat, de mindegyiket valamiféle belső szorongás hatja át. Az a fajta belső szorongás, ami magába foglalja azt is, hogy nekem hogyan kellene lennem, mit kellene csinálnom és hova kellene tartania az életemnek. Pedig ezt nem olyan egyszerű megválaszolni, hiszen rengeteg befolyásoló tényező dolgozik így is nap, mint nap az életemben. Például a lelki állapotom, motiváltságom, fizikai erőnlétem, anyagi helyzetem, önbizalmam, meglévő/ nem meglévő, de még kialakítható megküzdési technikáim. Szóval, amikor megkérdezed, felteszed ezt a nagyon primitív, beszélgetést kezdeményező kérdést, elgondolkodok. Hogyan kellene megválaszolnom? Röviden? Hosszan? Közepesen? Egyáltalán érdekel-e, vagy cs