Panka

Nem szeretném,ha valaha is, valamikor, valaki, többnek gondolna mint,ami  vagyok.Èn már nem leszek se jobb,se szebb,se szerethetőbb, se elviselhetőbb megragadtam ezen a szinten.Felneveltem magamban a saját lelkemet és nem tudom megtagadni...minduntalan visszatérek hozzà mert tükrözi mindazt,amire vágyok,ami lenni akarok.Tükör,tagadhatatlanul az én tükröm.

Sohasem szerettem, azokat az embereket, akik napjában 1000-szer elmondtak valamit,hogy nyomatékosítsák bennem annak jelentőségét.Példának okául vegyünk egy mondatot : "Ha elmész hiányozni fogsz." Átlag szövegkörnyezetben iszonyat jól esett volna számomra mindez. De azóta, mióta hallottam, elszállt ezen mondat összes bűve,bája,varázsa. Megüresedett, megöregedett tartalmilag pedig teljesen semmitmondó. Olyanná vált, mint az én szívem is egy jóideje már. És hiába akarnám újra megtalálni  eredeti valóját, szépségét,  gazdagságát már nem menne, feleslegesen erőlködnék. Mert valami elromlott, valahogy a szavak üresen csengenek és tudom, hogy semmi jelentőségük mostmár. És én nem szeretek ezzel a tudattal élni. Úgy gondolom, ha valaki fontos volt és elmegy hiányozni fog... kell, hogy hiányozzon. De én nem voltam fontos ezek szerint és nincs is szükség, a hiányomra. A továbbiakban nem jutok majd az eszébe, és nem fogja megkérdezni, hogy vagyok. Ez a kiábrándító valóság.

Nem tudom. Régóta éreztem ilyesmit de most tele vagyok hálával és örömmel. Sikerült felvételt nyernem az ELTE- BTK magyar államilag finanszírozott ösztöndíjas képzésére. A szüleim támogatnak, a keresztanyukám is kezdettől fogva végig mellettem állt. A kresz vizsgám is sikerült a mai nap folyamán. Boldog és elégedett vagyok most,azt hiszem :)

Párszor  már eldöntöttem magamban,hogy lezárom életem bizonyos szakaszait, mert úgy érzem nem kellek. Nincs szükség rám.  Nem kellenek a mondataim,a  megszokott mozdulataim, illetve semmi belőlem. Mondhatjuk azt is minderre,hogy felesleges vagyok, akár egy fűszer,amiből véletlenül sokat raktál a levesbe ééés  (tegyük fel) elsóztad. Na ez vagyok én: egy elsózott, ehetetlen leves mindazoknak, akik nem kérnek belőlem. Csak ezt még nem sikerült megértenem és ezért minduntalan rosszul esek magamnak. DE dolgozom rajta

Először is,amikor beadtam a  felvételi jelentkezési lapomat nem voltak konkrét céljaim. A sorrendemet úgy alakítottam,hogy az, a szüleim felállította mércéknek s a saját magam alkotta elképzeléseimnek is megfeleljen. És  úgy éreztem , így minden jó.  Nem kellett veszekednem és tulajdonképpen olyasfajta kompromisszumot kötöttem a szüleimmel és magammal , amiből tudtam én fogok kikerülni győztesen. DE az utóbbi időben egyre többet gondolkodtam és kezdem úgy érezni,hogy nem biztos,hogy jó az az útvonal, amit követni akarok. Valamint azt is, hogy lehet nem fognak felvenni. Deénmár annyiradeannyiradeannyiradeannyiradeannyire beleéltem magam. Úgyhogy remélem július 24 örömteli nap leszel, különben kinyírlak. Légyszi szurkoljatok! Köszi (:

Tulajdonképpen a gondolataim megformázása, a környezetem, a beszédstílusom, a hangvételem, a f urcsa elmosolyodom néha dolgokon című bolondériáim, az eperszeretetetem mind ÉN vagyok. S hogy mitől vagyok ilyen? Nehéz lenne megmagyarázni, hisz rengeteg minden hatott rám az elmúlt években. A családom, a barátaim, egyes helyzetek,bizonyos csalódások, sikerek, örömök,kudarcok amelyek során formálódtam. Megismerkedtem rengeteg fajta értékrenddel, hoztam otthonról is saját mérlegeket..(na nem konyhaiakat, hanem erkölcsieket) és kialakult a saját lényem, aki mostanában egyre többet pillant vissza a tükörből, ha belenézek s megkérdezi tőlem: valóban helyes -e mindez? Jól vagyok, így ahogy vagyok? Többszöri elbizonytalanodás, kétkedések, önmarcangolások után kijelenthetem: Igen minden jól van, ahogy van. Jól vagyok,ahogy vagyok.. és ezeken a dolgokon nem kell örlődnöm. Persze,hogy lesz,akinek nem fogok megfelelni vagy épp nem tudok megfelelni, de nem baj, ugyanis mindenkinek megfelelni nem leh

Elég volt Uram,hidd el én próbáltam engedd meg,hogy feladjam.

Ha egyetlen egy tanàcsot adhatnék neked kedves ismeretlenül is ismerős baràtom,az az lenne,hogy légy mindig őszinte....Tudod ez nem sokat,rengeteg mindent jelenthet és meg is változtathat.