Panka

Kabátgombok csöndje Csak függtünk,  mint kabátgombok a percen, hogy ne menjen tovább és elhittük a mesék mézízű bor szavát. Ha leesnénk? felvarrnak, mint gombokat, belevasalnak rozsdaszín tükörbe, mint lehulló gondokat. Csak ültünk némán, a csönd ette szavunk, éreztem, ahogy ereink falán dübörög az élet, mit egyszer talán magunk  után hagyunk? Nem tudom,  mégis félek.

 Mostanában egyre több időm van arra, hogy hasonlókon gondolkodjak. Nevethetsz. De jó, hogy neki erre is van ideje (gondolhatod), de igazából, amikor a probléma már annyira égető, hogy nem tudsz aludni és érzed, hogy szükséges a változás, egészen más megvilágításba kerül az életed. A problémák helyett a megoldásokra akarsz fókuszálni. Oké, oké, most rossz, de hogyan lehet ebből kilépni? Mit tegyek, hogy másképp legyen? Hogyan fogom ezt az egészet megváltoztatni? Ismerős kérdések? Számomra eléggé. Az élet egy olyan dolog, ami egyszer áll rendelkezésünkre és valahogy ösztönösen jól akarjuk csinálni. Boldogok akarunk benne lenni, szeretnénk megteremteni az anyagi biztonságunkat, szeretnénk továbbörökíteni magunkból valamit (legyen ez egy blog, egy gyermek,  összességében egy dolog, amit mi teremtettünk) mindenesetre akarunk neki adni egy célt, vagy meg akarjuk találni a célját. Keressük folyamatosan a kérdéseinkre a válaszokat.  És ezekben a nagy válaszadási folyamatokban bizony, vannak o