Panka

Nos az utóbbi időszakról elmondhatom,hogy viharos. Egyrészt keresem önmagam másrészt próbálok erőt meríteni valahonnan, de még nem találtam meg a forrást, ami eléggé aggasztó. Igyekszem ám megfelelgetni mindennek és mindenkinek csak így sokszor háttérbe szorítom, feladom magam. A vágyaim, a céljaim, az elképzeléseim és ez nem kifejezetten egészséges. Nem egészséges a lelkemnek. Kicsit furán érzem magam. Annyira szeretném, hogy jól sikerüljön minden de ha csak ülök és ölbe tett kézzel várok , hogy ölembe hull majd minden... azt úgy sajnos nem lehet. Meg kell dolgozni a dolgokért... szenvedni a könyv felett, ha kell órákig mert érdemes. Csak mondja meg nekem valaki.. hova lett az a fene nagy lelkesedésem? A szakom iránt, a költészet iránt? ÉS mit csinálok jelenleg?

Én nem hiszem, hogy létezik olyan ember a világon, aki egyedül szeretne megöregedni .  Egyszerűen részünk az, hogy megtaláljuk a társunkat, azt az embert, akiben a saját magunk képmását véljük felfedezni. A szingliség véleményem szerint, csak az olyan emberek kibúvója, akik nem is akarnak nyitni mások felé, mert nekik kényelmesebb az az állapot, amiben élnek. Olykor nagyon rémisztő tükörbe nézni. Felfedezni az egyes hibáinkat, rájönni arra,hogy nem is annyira tökéletes mindaz, amit nap mint nap, reggeltől estig folyton folyvást elkövetünk. Pedig lényegében az önvizsgálat, önmagunk hibáinak megismerése lehet a megoldás a problémáinkra. Ha vesszük a fáradtságot és elgondolkodunk mindezeken érdekes következtetésekre juthatunk. A saját kapcsolatomról is elmondható ,hogy nem mentes a vitáktól. Sosem lesz tökéletes, ezzel tisztában vagyok. De úgy érzem ,hogy rengeteg mindent tud adni nekem és ezért nem szeretném elrontani. ( Bár lehet mások örülnének neki...)Megmérgezni az önmagam butaságá