Panka

Nézem a plantánfa-plafont, az előszobát keretező sok kis apró bogarat. Poloskák. Azt mondtad, már találkoztál velük, a régi albérleted tele volt élősködőkkel. Nekem ez a sok kis fekete folt újnak hat. Pedig mások azt mondják, nincs új a nap alatt. Én már nem tudok dönteni. Ez a sok ambivalens érzés, szerteágazik bennem, mint elnyújtott, hosszú kilégzés egyik pillanatban itt, egy másikban már beszédtechnika órán vagyok, pedig még nem is vágtam videót, azt se tudom, mi az snitt, vagy hogyan kell elszívni egy cigit.. nem tudok semmit és egyszerre mindent is tudok. Azt mondtad, nem fog fájni, kiáltok kettőt és készen vagyunk, felállok a székből és ott hagyjuk az egészet. Egy egészen picike vágás lesz, utána két öltés. Úgy tettem, mintha nem hatna rám a szomszéd szobából jövő üvöltés, az előszobában lakó poloska család, vagy mindaz a rettenet, amit magammal cipelve itt hagyok. Talán ezt teszik a nagyok, szájukba harapva, leláncolva üldögélnek emocionális teraszuk eg

Múltkor alkalmam nyílt pár videofelvételt látni versenylovakról, akikről köztudott, hogy azért tréningezik őket, hogy nagyobb díjakat, jelentős összegeket nyerjenek el a gazdáiknak. Ez mindkét fél számára feszültségkeltő helyzet, hiszen a tenyésztő parázik, hogy a ló behozza-e a várt számításokat, úgy teljesít-e majd, ahogy kell, illetve a ló is folytonos inzultációban él, megmérettetéseken kell részt vennie, kihajtják belőle a szuszt is. Ilyen híres lovak Magyarországon például: Kincsem vagy Overdose, akiknek a teljesítménye felülmúlta a tenyésztők várakozásait, beírták magukat a nagy versenylovak történelmének könyvébe. Na, igen ám, de hogy ez mivel járt, mit kellett ezeknek a szegény lovaknak átélniük, arról nem igazán mesél senki.... Esetleg olyankor kerülnek előtérbe, amikor például a nagy nemzeti vágtán a hatalmas tülekedés, várakozások és vibráció következtében, ami ott uralkodik a küzdőtéren, kitörik valamelyiknek a lába és olyan szinten megsebesül, hogy el kell búcsúzni