Azt hittem...

Amikor egészen pici voltam (haha) gimnazista és általános iskolás, mindig azt gondoltam, hogyha sokkal nagyobb leszek, sokkal több barátom lesz. Ha szorongva aludtam el, vagy rossz érzésekkel a szívemben, akkor azzal biztattam magam, hogy majd minden másképp lesz.  Rá fogok találni önmagamra, meg fogom találni a saját utamat és tele lesz az életem élményekkel és lehetőségekkel csak győzzem kivárni. Ilyenkor sokszor azt is elképzeltem, hogy hirtelen öregedek vagy 10 évet, felvételt nyerek az egyetemre és minden sínre kerül az én kis szorongásokkal teli életemben.

Már akkoris egy nagyon félénk, szorongó gyermek voltam, de egy olyan közegben, ahol szinte mindenki ismert. Tudták, hogy mire vagyok képes, mik az erősségeim, mik a gyengeségeim és aszerint (azon a tükrön keresztül) szemléltek engem. Minden napom ugyanabban a rutinban telt. Kollégiumi ébresztő, reggeli rutin, reggeli, iskola, szilencium, zongora, szilencium, este - a napok csak mentek és mentek, én meg biztonságban érezhettem magam ebben az állandóságban, ami a létezést jelentette akkortájt a számomra.

Amikor Budapestre kerültem viszont minden megváltozott. Hirtelen 360 fokos fordulatot vett az életem és nem feltétlenül jó irányba. Megtapasztaltam, milyen, ha ellopják valamimet, sokféle szobatársam is volt, kellemetlen szituációk tömkelege vett körül, helyzetek, melyek asszertivitást igényeltek volna a részemről, de nem mertem. Mindig voltak lehetőségek, de azokkal nem éltem, mert féltem. Megtanultam túlélni, de hogy hogyan kell megélni, nem aggódni, jelen lenni egy-egy helyzetben, nem mutatta senki. Nagyon sokat voltam szomorú és egyedül.

Ezt így tudnám szemléltetni: szomorúszomorúszomorúszomorúszomorúszomorúegyedülszomorúszomorúszomorúszomorúegyedül

ez egy konstans állapot volt az én életemben, de szeretnék ezen változtatni. Kifogásaim persze, mindig vannak, de szeretnék ebből kitörni és minden nap ehhez kérem a szükséges erőt. Remélem, hogy ez minél hamarabb megadatik és ezt írhatom:


örömörömörömörömörömkapcsolatokörömörömörömörömörömörömkapcsolatok :)))))

Ha te is hasonló helyzetben vagy, akkor pedig azt ajánlom neked, hogy ne félj, merj változtatni! <3