Mihez tudnám hasonlítani a szorongást?

Múltkor alkalmam nyílt pár videofelvételt látni versenylovakról, akikről köztudott, hogy azért tréningezik őket, hogy nagyobb díjakat, jelentős összegeket nyerjenek el a gazdáiknak. Ez mindkét fél számára feszültségkeltő helyzet, hiszen a tenyésztő parázik, hogy a ló behozza-e a várt számításokat, úgy teljesít-e majd, ahogy kell, illetve a ló is folytonos inzultációban él, megmérettetéseken kell részt vennie, kihajtják belőle a szuszt is.
Ilyen híres lovak Magyarországon például: Kincsem vagy Overdose, akiknek a teljesítménye felülmúlta a tenyésztők várakozásait, beírták magukat a nagy versenylovak történelmének könyvébe. Na, igen ám, de hogy ez mivel járt, mit kellett ezeknek a szegény lovaknak átélniük, arról nem igazán mesél senki....

Esetleg olyankor kerülnek előtérbe, amikor például a nagy nemzeti vágtán a hatalmas tülekedés, várakozások és vibráció következtében, ami ott uralkodik a küzdőtéren, kitörik valamelyiknek a lába és olyan szinten megsebesül, hogy el kell búcsúzni tőle. Soha nem vehet már részt versenyeken és belehal egy ilyen, az embereknek örömet okozó, pénzt csináló eseménybe, ugyanis ezek a versenyek sokszor ezzel is járnak.

Ha pedig nézem a szorongást, akkor abszolút ehhez tudnám hasonlítani, ahogy a verseny előtt, az izzó feszültségben álló lovak, várják, hogy megszólaljon a vágtát elindító éles hang. A jelzés, amire egyszerre indulhatnak el, az összes eddigi felkészülés sérelmeit, viszontagságait levetkőzve futhatnak egy nagyot a célegyenesig, mintha az a világ legegyszerűbb dolga volna, mintha semmilyen erőfeszítésbe nem került volna. És várnak és várnak, fújtatva, prüszkölve..... de nem indul el a verseny, örökké ott maradnak abban a feszültséget keltő pillanatban, a szemfedők árnyékolásában, az ostorok csattogásában, ahol megfeszül minden izmuk és szakad róluk a verejték. Semmilyen éles sarkantyú nem fúr az oldalukba, csak a félelem, sötétség és bizonytalanság keríti őket hatalmába. Lesz verseny és ha lesz, akkor mikor fog elindulni?

 Ez számomra a szorongás. Ez a megdermedt, végtelenségig terjedő, csontig hatoló várakozás - ez a rémületteljes kórházszagú pillanat, ami azt sugallja, hogy el se indul és nem is lesz vége soha, semminek.