És amúgy hogy vagy?

Na szóval, te, aki most ezt a bejegyzésemet olvasod, te..

Te hogy vagy? Veled mi történik? Mit csinálsz?

és, ha tovább akarjuk ezt zongorázni és többesszám első személyben vizsgálni, akkor:

Mi, mi hogy vagyunk? Mi történik velünk? Hova tart a világunk?

Ezernyi kérdés, számos megválaszolatlan gondolat, de mindegyiket valamiféle belső szorongás hatja át. Az a fajta belső szorongás, ami magába foglalja azt is, hogy nekem hogyan kellene lennem, mit kellene csinálnom és hova kellene tartania az életemnek. Pedig ezt nem olyan egyszerű megválaszolni, hiszen rengeteg befolyásoló tényező dolgozik így is nap, mint nap az életemben. Például a lelki állapotom, motiváltságom, fizikai erőnlétem, anyagi helyzetem, önbizalmam, meglévő/ nem meglévő, de még kialakítható megküzdési technikáim.

Szóval, amikor megkérdezed, felteszed ezt a nagyon primitív, beszélgetést kezdeményező kérdést, elgondolkodok. Hogyan kellene megválaszolnom? Röviden? Hosszan? Közepesen? Egyáltalán érdekel-e, vagy csak unatkoztál és ezért jutott az eszedbe, hogy rám írj, hogy megkérdezd, hogy vagyok.

És hogy vagyok........nem tudom. Lehet, az utóbbi időben hagyott magamra az összes barátom. Lehet, épp most buktam meg egy szigorlaton. Lehet, egyedül vagyok és azon gondolkodom, mit kezdjek az életemmel. Lehetek őszinte? Fogalmam sincsen.

Szóval a válaszom: nem, nem vagyok jól. És igen, dolgozom rajta.