Válogatott szorongásaim

Nem könnyű egy pszichés betegséggel együtt élni. Sokszor szembesülsz azzal,  hogy csak árnyéka vagy önmagadnak, mindig elvesz belőled valamit....

 a szorongás.

Hol a barátaidat ráncigálja el mellőled, hol a nehezen felkutatott boldogságodat.  Reménytelenséggel, ürességgel, félelmekkel tölt meg.
Ettől-attól rettegsz, éjszakánként hánykolódsz, felébredsz, gondolkodsz........


megoldásokat keresel és rájössz, hogy nincsenek megoldások.

Nincs az a gyógyszer, ami megnövelné az önbizalmad, ami képessé tenne arra, hogy kiállj magadért, hogy boldogabbnak érezd magad. És nem, nem veszik észre, hogy nagyon fáj, hogy nagyon rosszul érzed magad és hogy egy ponton annyira megrekedtél, annyira telítődtél a sok negatív impulzussal, hogy nem bírod tovább.

Ha a holnapra gondolsz, legszívesebben elsírnád magad, nincsen pozitív jövőképed, mert nem tudod, hogy hogyan tovább. Hányszor fog még elszorulni a szíved... és hogyan fog apránként megölni a terjeszkedő rémület.

Hányszor fogsz még kudarcot vallani, hányszor fogod még úgy érezni, hogy mindent megtettél és az sem volt elég.. hányszor fogsz még úgy sétálgatni, hogy  a szemed könnycseppekkel tele, és senki nem töri le..... észre se veszik azokat.