Gondolatok belülről
Hogy hányszor éreztem már magam a világ legszánalmasabb, legjelentéktelenebb, legbénább leg leg.. emberének, nem tudom elmondani, pedig
.
.Töredék
Kabátgombok csöndje Csak függtünk, mint kabátgombok a percen, hogy ne menjen tovább és elhittük a mesék mézízű bor szavát. Ha leesnénk? felvarrnak, mint gombokat, belevasalnak rozsdaszín tükörbe, mint lehulló gondokat. Csak ültünk némán, a csönd ette szavunk, éreztem, ahogy ereink falán dübörög az élet, mit egyszer talán magunk után hagyunk? Nem tudom, mégis félek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése