Érdektelen közönyösség
Nem szeretem ha nem vesznek észre, mert a körülöttem lévő világ befogadhatatlan mennyiségű részecskéitől, határozottan elkülönülnek testfelületeim apró rezdülései. Nem szeretem a közönyt - én is lélegzem, élek, gondolok, érzek, közvetítek, felveszek, keringetek, leadok. Most épp tapogatok, billentyűzetnyi karakterek kontúrvonalait simogatom be a kezem alá. Közben persze gondolkodom.. a mai napról vagy az előzőről, vagy hogy miért történik velem. Mindegy.
Sokszor fájdalmas a felismerés, hogy mekkora közöny vesz körül, s hogy mennyire kevés embernek számítok vagy számítottam valaha. A facebook csak egy álintelektüel izé, a likeok milliője hamis képest fest - élhetsz egy olyan világban, ahol 150 ember tetszikel és közülük talán páran vissza is integetnek, ha köszönsz nekik, a többiről nem elmondható, hogy emberszámba venne.
Akár meg is halhatsz egy villamosan és órákig üldögélhetsz rajta, reménykedve, hogy észreveszi(k), hova szólt az utad.....
Sokszor fájdalmas a felismerés, hogy mekkora közöny vesz körül, s hogy mennyire kevés embernek számítok vagy számítottam valaha. A facebook csak egy álintelektüel izé, a likeok milliője hamis képest fest - élhetsz egy olyan világban, ahol 150 ember tetszikel és közülük talán páran vissza is integetnek, ha köszönsz nekik, a többiről nem elmondható, hogy emberszámba venne.
Akár meg is halhatsz egy villamosan és órákig üldögélhetsz rajta, reménykedve, hogy észreveszi(k), hova szólt az utad.....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése