Amikor..

Amikor úgy érzem , hogy nem bírok ennyi félelemmel együtt élni, akkor arra gondolok, hogy majd egyszer úgyis elmúlik  minden. Ha pedig egyszer úgyis elmúlik minden, akkor talán megtapasztalom, hogy milyen szorongások nélkül élni, mert bizonyára lehet, csak én még nem találtam meg a hozzá vezető  utat, de nem szabad feladnom. Miért nem szabad feladnom? Azért mert úgy gondolom, hogy mások sokkal nagyobb terhekkel is képesek élni és harcolni. És nekem is meg kell tanulnom harcolni és visszaparancsolni a szorongásaimat egy sötét sarokba -  mert odavalóak. Nem szabad nekik teret engednem, mert akkor sohasem fogok tudni olyan életminőséget folytatni, amilyet szeretnék. És amik mostanában történnek velem, azok sajnos nem motiválnak, és ha változást akarok, akkor nekem is változtatnom kell.

     - Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte tőle.
     - Iszom - felelte gyászos képpel az iszákos.
     - Miért iszol? - kérdezte a kis herceg.
     - Hogy felejtsek - felelte az iszákos.
     - Mit? - tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.
     - Azt, hogy szégyellem magam - felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.
     A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.
     - Miért szégyelled magad? - kérdezte.
     - Mert iszom - vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt. 

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg