A 9.vizsgaidőszak

Életem egyik legnehezebb vizsgaidőszaka volt ez a 9.

Annyiszor akartam feladni, otthagyni,  annyiszor keseredtem el.

Ugyanakkor felálltam, akkor is, amikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, mert volt ilyen is. Amikor reggel elsírtam magam, mert olyan szabadon választható tárgyat vettem fel, ami csupa anatómia volt és úgy éreztem, hogy ezt ilyen rövid idő alatt képtelenség megtanulni és én sose fogok levizsgázni belőle. Inkább bebújtam a takaróm alá ötévest játszani, mintha elmenekülhetnék  a kötelezettségeim elől, pedig sajnos ez egyáltalán nincs így.

A felnőttség ott kezdődik, hogy felelősséget vállalsz a tetteidért, hogy szembenézel olyan dolgokkal, amikről tudod, hogy nem fognak sikerülni, hogy megpróbálsz annak ellenére is túlvészelni egy időszakot, hogy úgy érzed, az szinte lehetetlen.

Mert mi a vizsgaidőszak? Egy lehetetlen küldetés

és hogyan válik lehetségessé? Isten azzá teszi. 

Köszönöm annak a bácsinak, aki a vizsgaidőszak végén azt mondta nekem, hogy értékeli a kitartásomat,  én  eskü majdnem elsírtam magam :(((  <33333333333333

nagyon nehéz ezt így szorongva megcsinálni és ez  most nagyon jókor jött.

Köszönöm!