Az én költészetem

Furcsa, soha nem gondoltam volna, hogy én ezzel a bejegyzéscímmel valaha, az olvasóim elé tárok majd gondolatokat, de elérkezett az idő. A hétvégén nosztalgiáztam, ami nem nagyon esik messze tőlem, hiszen szeretek gyerekkori képeket nézegetni, elgondolkodni azon, hogy akkor és ott miért volt jó, és miket hihettem, gondolhattam, érezhettem... azonban a mostani időutazásom része, nemcsak képek előszedéséből állt, hanem az internet bugyrainak felkutatásából is. Ugyanis olyan régen nem írtam már verseket, hogy muszáj volt felkutatni a nagyon régieket, amiket még 11-12-13 éves koromban írhattam. Azért hogy, ihletet merítsek belőlük, vagy csak újraolvassam őket. És valóban megvannak.. és mint amatőr  költőpalánta, persze ilyen kezdő költőknek készített mindenféle oldalakon publikálgattam őket. Elképesztő. Elképesztően gagyik, azt kell, mondjam, de az akkori olvasóközönségem buzdított arra, hogy minél többet és minél gyakrabban írjak. És működött... úgyis ha csak négyen olvasták, de valahogy úgy éreztem, hogy fejlődőképes vagyok és megállíthatatlan s ha negatív kritikák érnek, mennem kell előre a nekem kijelölt úton. Habár most csak nevetek, mindenkinek el kell kezdenie valahol...egy jó költő pedig tuti ír szar verseket...nem lehet gagyik nélkül tök frankókat csinálni/írni/alkotni. Szerintem. :)

Szóval nagy köszönet mindazoknak, akik akkoriban csak úgy aláfirkantottak a verseim alá. Tulajdonképpen ti voltatok az én táptalajom. :) Kicsit meg is vagyok ám hatódva :))))))