Látótér

-

Kicsit tehetetlennek érzem magam, mint az a kisgyerek, aki járni tanul. Gyakran elesek és kétségbeesetten emelem a kezeimet a levegőbe.. felfelé vágyom, oda ahol a nagyok vannak. Bár nem akarom lenyírni a kaktusz bimbait, és fölboncolni a babákat, a kicsi Lóci bennem is ott lapul és napról-napra növekszik mindaz, amiből táplálkozhat. Belőlem táplálkozik.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töredék

-
Kép
Kabátgombok csöndje Csak függtünk,  mint kabátgombok a percen, hogy ne menjen tovább és elhittük a mesék mézízű bor szavát. Ha leesnénk? felvarrnak, mint gombokat, belevasalnak rozsdaszín tükörbe, mint lehulló gondokat. Csak ültünk némán, a csönd ette szavunk, éreztem, ahogy ereink falán dübörög az élet, mit egyszer talán magunk  után hagyunk? Nem tudom,  mégis félek.
További információk

Hétköznapi speciális kríziseim(nk)

-
 26 éves vagyok, gyógypedagógus. Hallássérült és beszédfogyatékos gyerekekkel foglalkozom. Van egy falkánk. Minden nap bemegyek oda. Körbeszaglásznak, eldöntik, hogy közéjük való vagyok-e. Számon tartanak engem. Tudják, milyen színű a táskám, milyen cipő van rajtam, milyen hosszúságú a hajam, mikor kellene fodrászhoz mennem. Emlékeztetnek arra is, ha nem vagyok elég következetes. Nekem ezt kellett, neki miért nem? Hallottam már eleget.   Minden hibámmal szembesítenek. Cserébe én is próbálok Nekik tanítani valamit. Talán a szeretetről, arról, hogy hogyan ne bántsuk a másikat, hogy mit kell mondani azoknak a tanároknak, akik szembe jönnek. Tisztelet, jómodor, összefogás, magánhangzók, mássalhangzók intergalaktikus űrutazás történik, eszeveszett tempóban rohanunk a különböző témák között és sokszor elfelejtem, hogy mit nem kellene elfelejtenem. Ők is... elhagyják a cuccaikat, visszafordulunk az ebédlőből, a bőröndben lapuló fél kollégium miatt, vagy mert nem sikerült átvenni a kinti cipőt
További információk