Időszerű - Január 25.

Ma Január 25-e van. Budán esik a hó, a lámpák fényénél láthatóvá válik a pihék apró, de mégsem esetlen, olykor libegő tánca. Egy hónap múlva 20 éves leszek, immár második évemet töltöm Budapesten, az agyamban gőzölögnek az emlékek, mint nyári esőcseppek a forró aszfalton. Szeretem a januárt, de a vizsgaidőszakot kevésbé. Szívesen sétálgatnék odakint, elmélkedve azon mennyi minden is történt velem 19 év alatt,de nem tehetem, nosztalgiázás helyett, egy sivár tanulóban ülök, mellettem csontvázak és biológiai kellékek... néhány szék, egymás felé fordítva, immáron jelezve, itt akár többen is tanulhattak hetekkel, napokkal ezelőtt. A klasszikus magyar irodalom, mint olyan, most annyira nem ragad magával, de  sajnos, csüggedten megállapítva elmondhatom, hogy 24 órával ezelőtt se tette. Ez elég szomorú tény, ugyanis Kiss Alexandra Panka január 27-én még soksoksoksoksoksok nappal a születésnapja előtt vizsgázni fog a fent említett tárgyból.. és szeretné jóváírni a számlájára azt a 3 kreditet, amiért pillanatnyilag nem nagyon akarja megfeszíteni magát.
Kívülről szemlélve magam olyan vagyok, mint egy átlagos egyetemista.. megvannak a kellékeim a tanuláshoz, van laptopom, füzetem, tollam és kihúzóim, amikkel rendre felhúzhatom magam a tananyag időszerűtlen és bosszantó mennyiségével.  Nincsen szemüvegem, van két lábam, két kezem, két szemem és hasonló testrészeim, amik elengedhetetlenek és szükségesek a boldogulásomhoz. Ezzel ellentétben azonban nincs kitartásom, erőm, kedves és van egy jó adag lustaságom...

ilyen alapanyagokból vajon milyen vizsgát fogok kisütni? Hát igen, én is hasonlóan kétségbe vagyok esve.