Víztükör
Sokféle személyiség létezik a világon, talán ahányan vagyunk annyifélék. Ez teszi lehetővé azt is, hogy két ember egymásra találjon és elkezdjenek valamit együtt felépíteni egymás által, egymást segítve, védelmezve, kölcsönös szeretetből, tiszteletből és fényből - jelen esetben a legjobb, ha ezen alapanyagok gazdag tárházából kerül terítékre.
A víztükör személyiségek véleményem szerint, nagyban függnek a környezetüktől, annak hatásait képezik le és tárolják el magukban, azokból merítenek, ha arra kerül a sor. Azonban ebből a tulajdonságukból, sajnos végtelen számú sebzettségük is fakadhat, ugyanis a minket körülvevő közeg, sokszor nem olyan, mint ahogy azt elvárnánk. Embertársaink gyakran felelnek a szeretetre, gyűlölettel, a közeledésre, távolodással, a kinyújtott kézre, önerővel, feltörekvéssel, büszkeséggel és nem biztos, hogy nem tud megingatni mindez bennünket belülről. Nem biztos, hogy nem tud elbizonytalanítani tetteink helyességében, gondolataink tisztaságában, céljaink nemességében. Bizony el lehet keseredni, ha sokszori próbálkozás után is csukott szívekre találunk.. ha a kopogtatásra nem nyitnak ajtót, és ha jajkiáltásunkat nem hallja meg senki. Egyszerre süketté válnak az emberek és képtelenek lesznek közeledő ingerek befogadására, és hogy miért? Erre nem igazán tudunk választ adni.
A negatív kritika visszhangozhat belülről, élessé válhat akár a fegyver, és árnyékként kísérhet minket egész életünkben. Azok a szavak, amelyek mások büszkeségéből fakadnak, gyakorta átgondolatlanok és a pillanatnyi megkönnyebbülést szolgálják - látod felülkerekedtem rajtad - érzését adhatják az illetőnek. De mire jó mindez? Miért kell megtorolni mindenáron az önzetlenséget, a jó szót? Hová tűnt a világból az alázatosság? Miért nem lehet megszelidíteni, engem, téged a világot? Miért nem viselkedünk úgy, mint a víztükör?
A víztükör személyiségek véleményem szerint, nagyban függnek a környezetüktől, annak hatásait képezik le és tárolják el magukban, azokból merítenek, ha arra kerül a sor. Azonban ebből a tulajdonságukból, sajnos végtelen számú sebzettségük is fakadhat, ugyanis a minket körülvevő közeg, sokszor nem olyan, mint ahogy azt elvárnánk. Embertársaink gyakran felelnek a szeretetre, gyűlölettel, a közeledésre, távolodással, a kinyújtott kézre, önerővel, feltörekvéssel, büszkeséggel és nem biztos, hogy nem tud megingatni mindez bennünket belülről. Nem biztos, hogy nem tud elbizonytalanítani tetteink helyességében, gondolataink tisztaságában, céljaink nemességében. Bizony el lehet keseredni, ha sokszori próbálkozás után is csukott szívekre találunk.. ha a kopogtatásra nem nyitnak ajtót, és ha jajkiáltásunkat nem hallja meg senki. Egyszerre süketté válnak az emberek és képtelenek lesznek közeledő ingerek befogadására, és hogy miért? Erre nem igazán tudunk választ adni.
A negatív kritika visszhangozhat belülről, élessé válhat akár a fegyver, és árnyékként kísérhet minket egész életünkben. Azok a szavak, amelyek mások büszkeségéből fakadnak, gyakorta átgondolatlanok és a pillanatnyi megkönnyebbülést szolgálják - látod felülkerekedtem rajtad - érzését adhatják az illetőnek. De mire jó mindez? Miért kell megtorolni mindenáron az önzetlenséget, a jó szót? Hová tűnt a világból az alázatosság? Miért nem lehet megszelidíteni, engem, téged a világot? Miért nem viselkedünk úgy, mint a víztükör?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése