A különc

Kiskoromban szerettem bújócskázni és még most is szeretek. Az egész életem egy bújócska. Elbújok a félelmeim elöl.

A szorongó ember a társadalom olyan tagja, akit a többség nem igazán kedvel és nem is veszi a fáradtságot, hogy megismerje. Az ismeretség szónak azon része valósul meg ezekben az esetekben, amit megbélyegzésnek nevezünk. Azt hisszük ismerünk valakit, de egyáltalán nem. Az emberek tele vannak előítéletekkel, sztereotípiákkal és mindig mindent jobban tudnak a másiknál. Jobban ismerik az életedet, mint te, nyitott könyv előttük a délelőtti húsleves elfogyasztása közben pedig meg is beszélik. A szorongás kialakulásának oka mélyen keresendő, a szülő és gyermek kapcsolatában, legalábbis szerintem. Harmonikus, megértő családban egy gyerek nagyon nehezen válik szorongóvá, hisz nincs, ami arra késztesse, hogy félelemben, rettegésben éljen. Érdekes mód a szorongást a szülők, belenevelik, belehelyezik a gyerekükbe. Hogy mivel? Teszed fel a kérdést, azzal, hogy állandó elvárásokat támasztanak a gyermek felé, s ha nem teljesíti azokat, saját maguk tehetetlenségében kitöltik bosszúvágyukat, haragjukat, hülyeségeiket a gyerekükön.
Mondatokat idézek: "Mert te erre nem vagy képes... ezt se tudod megcsinálni.." A gyerek bemenekül a szobájába sír, ökölbe szorítja a kezét vagy hasonlók, szorong egyedül, és a szülő, a megértő, kedves, nem tudja feloldani benne azt a rettenetet, amit okozott, mert valahogy elfelejt bocsánatot kérni. És ez szépen ülepszik, ahogy a tenger és bizonyos időközönként érettségi, jogosítványszerzés, vizsgázás folyamatosan előtör olyanokban, mint én ezt úgysem fogom tudni megcsinálni.. minek is próbálkozok? És akkor ki is rontotta el? Hát persze, hogy az okos, kedves, megértő, gondoskodó szülő, akire persze mindig számítani lehet és mindig ott van, csak valahol mélyen már beléd plántálta, hogy te ezt ÚGYSEm FOGOD MEGCSINÁLNI..

A gyerek teljesen hasonlóan működik, mint egy növény --> vizet, levegőt, napfényt igényel. Ha ezeket megvonjuk tőle, károsodik, vagy akár gyümölcsöt sem terem. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy mi, kit akarunk formálni a gyerekünkből? Egy szorongó, vagy egy boldog, kiegyensúlyozott, megelégedett embert? Ha az utóbbit, akkor ne felejtsük már el kiskorában nem megölni a lelkét! Please.