Rétegek

Ülepszik a lelked és a ráragadt hordalék egy ponton nem fáj tovább. Beleköltözöl az emlékeidbe, megtelepszel egy padon és nyugalommal nézed a múltad, hogy lépked előtted. Felnevelted, a részeddé vált és ebben a pillanatban el is hagytad, megszabadultál a fájdalomtól. Be kell fogadnod az ingereket, szükséged van a jóra, mosolyra, mások puha érintésére, a melegre, amit gyújtanak benned, ami megbújik a szembogarak mögött, ami ott lapul minden egyes félmosolyban. Meg kell tanulnod újra szeretni magadat másokért.