Időtlen

Sokak és sokféleképpen foglalkoztak már az idő kérdésével. Megállapították róla, hogy múlik, hihetetlen gyorsasággal telik és olykor megdermed, de az bizonyos, hogy folyamatosan az idő fogságában vagyunk és sokszor gondoljuk azt, hogy valahogy még sincs mindenre idő és kicsúszik a lábunk alól a talaj vagy a talaj alól a láb.
Nyugtalanság, nyomasztó érzések, határidők, vizsgák, munkaköri feladatok, amik a hétköznapi embert megtalálják időről-időre. Nem kopogtatnak és nem kérnek bebocsátást.. csak jönnek a maguk kellemetlenségével és szokatlan módon bebútoroznak nálunk. És ha már bebútoroznak, lakberendeznek is. Engem, téged, őt teljesen átrendeznek, átrendezik a világot. Megtöltenek zajjal, szürkeséggel, robottal. A kérdés, hogy visszatalálunk-e a magunk belső csendjéhez. Felismerjük-e a saját hangunkat a bábeli zűrzavarban? Ebben az ügyes lakberendezésben? Van, aki segít? Hát persze, sosem vagyunk egyedül. Immánuel = Velünk az Isten.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töredék

Hétköznapi speciális kríziseim(nk)