Maradhatsz egyedül is?

A kérdés adott.  Mennyire maradhat egyedül az ember? Mostanában nagyon foglalkoztat ez a gondolat, és úgy éreztem a blogomban is szót kell ejtenem erről.
Először is, mikor érzi magát egyedül valaki?
 Akkor, amikor magára marad a terheivel?
Vagy ha szeretne valamit és segíteni kellene neki valamiben és olyankor már nincsen ott senki?
Miért vágyik arra, hogy más társaságában végezze feladatait?
Egyáltalán mi a rossz az egyedüliségben? Hogy nem tudok mesélni valakinek a fájdalmaimról?
Miért érzem szükségességét annak, hogy megosszam őket? Kell a megerősítés, hogy helyesen látom azt, amit látok? Ennyire bizonytalan lennék önmagamban?
Az ember társas lény ezt a Bibliában is olvashatjuk:"Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt" Mindenki a másik felét keresi. Ez baj lenne? Nem hiszem. De ahhoz, hogy megtaláljuk a másik felünket, tudnunk kell egyedül is maradni, mert olyankor láthatunk teljesen magunkba, a lelkünk legmélyére. Ha elfogadom önmagam, úgy másoknak is esélyt adok arra, hogy megszerethessenek engem. Önmagam elfogadásán keresztül juthatok el csak a boldogságig.