A dolgok megjavíthatóak..

Az elszakadt táskám, a rossz hangulatom, a hányingerem, a problémáim be kell látnom, orvosolhatóak, habár szeretem őket olyan színben feltüntetni, hogy innen már nincs kiút.. ennél nem lesz jobb, nekem lőttek.
Ma írtam az első jelentős ZH-mat az egyetememen. Egy mérföldkő az életemben, fogalmazhatunk így is.  Féltem már jóval előtte, mi lesz, hogy lesz... meg tudom e csinálni vagy sem, de sikerült. Ahogy utaztam a metróval olyan elnyúlónak éreztem a perceket proszem előtt.. mintha visszapörgették volna az időt. Sajnáltam,hogy nem tanultam többet, hogy nem utazhatok tovább  és irigyeltem azokat az embereket, akik kedvtelésből a karácsonyi standokat nézegették. Borzasztóan éreztem magam. :( Most pedig olyan megkönnyebbülten... igazából rájöttem,hogy ki kellett ezt is vajúdni magamból. Szükségem volt rá.