Rémálom, tépelődés, forgolódás...

Először is,amikor beadtam a  felvételi jelentkezési lapomat nem voltak konkrét céljaim. A sorrendemet úgy alakítottam,hogy az, a szüleim felállította mércéknek s a saját magam alkotta elképzeléseimnek is megfeleljen.
És  úgy éreztem , így minden jó.  Nem kellett veszekednem és tulajdonképpen olyasfajta kompromisszumot kötöttem a szüleimmel és magammal , amiből tudtam én fogok kikerülni győztesen.

DE az utóbbi időben egyre többet gondolkodtam és kezdem úgy érezni,hogy nem biztos,hogy jó az az útvonal, amit követni akarok. Valamint azt is, hogy lehet nem fognak felvenni.
Deénmár annyiradeannyiradeannyiradeannyiradeannyire beleéltem magam. Úgyhogy remélem július 24 örömteli nap leszel, különben kinyírlak.

Légyszi szurkoljatok!

Köszi (:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töredék

Hétköznapi speciális kríziseim(nk)